Honlap címe

Mama

• Már egy hete csak a mamára
  gondolok mindíg, meg-megállva.
  Nyikorgó kosárral ölében,
  ment a padlásra, ment serényen.
• Én még őszinte ember voltam,
  ordítottam, toporzékoltam.
  Hagyja a dagadt ruhát másra.
  Engem vigyen föl a padlásra.
• Csak ment és teregetett némán,
  nem szidott, nem is nézett énrám
  s a ruhák fényesen, suhogva,
  keringtek, szálltak a magosba.
• Nem nyafognék, de most már késő,
  most látom, milyen óriás ő –
  szürke haja lebben az égen,
  kékítőt old az ég vizében.
• Írta:Németh Réka